Terápiás területek

Nephrológia

Klinikum

2024. FEBRUÁR 14.

hirdetés

Az onkológiai terápia alkalmazása idős betegek esetében

HARISI Revekka

Az idős daganatos betegek onkológiai kezelése során kiemelten fontos a fiziológiás változások, a tünetek, a panaszok és a társbetegségek figyelembevétele. A daganat okozta panaszokat és tüneteket a komorbiditási tényezők sokszor elfedhetik, ami gyakran késleltetett diagnózishoz vezet. Ebben az életkorban a reszekábilis daganat is sokszor a beteg státusza miatt inoperábilissá válik, továbbá műthetőség esetén a betegek korával nő a szövődmények aránya és a halálozás gyakorisága.

Klinikum

2024. JANUÁR 30.

Az iscalimab hatékonysága myasthenia gravis kezelésében

A myasthenia gravis (MR) egy ritka autoimmun betegség, mely a neuromuscularis ingerületátvitelt gátolja. A betegség a világon több mint 700000 embert érint. A generalizált MG-s betegek körülbelül 80-90%-ában kimutatható a posztszinaptikus nikotinos acetilkolin-receptort (AChR) gátló autoantitest, míg további 5–8%-ban MuSK-autoantitest vagy ritkábban, LRP4-autoantitest mutatható ki.

Lege Artis Medicinae

2024. FEBRUÁR 20.

A csökkent ejekciós frakcióval járó krónikus szívelégtelenség gyógyszeres terápiája: vericiguát, a lehetséges ötödik pillér?

HEPP Tamás, VARJAS Norbert, HÉVÍZI Zsombor, BODOR Alexandra, BENCZÚR Béla

A krónikus szívelégtelenség incidenciája és prevalenciája világszerte növekszik, morbiditása és mortalitása továbbra is magas. A csökkent balkamra-funkcióval já­ró szívelégtelenség kezelése jelenleg négy alappillérre támaszkodik: ACEI/ ARNI, β-blokkolók, MRA-k és leg­újabb cso­portként az SGLT-2-gátlók, me­lyek mind­egyike igazoltan csökkenti a HFrEF-be­tegek mortalitását és morbiditását.

Lege Artis Medicinae

2024. FEBRUÁR 20.

A nátrium-glükóz kotranszporter-2-inhibitoroknak a diabetes mellitus kezelésén túlmutató reno- és kardioprotektív hatásai

AMBRUS Csaba, BENCZÚR Béla

Az eredetileg antidiabetikumként alkalmazott SGLT2-gátlók nem várt mértékben javították a szívbetegségek (elsősorban a szív­elégtelenség) kimenetelét és közel a felére csökkentették a renalis események kockázatát diabeteses betegekben. Később ezeknek a szereknek az adása a primer renalis végpontú vizsgálatokban és a szívelégtelenségben szenvedő betegekben is jelentősen csökkentették a morbiditást és mortalitást.